„A halál diskura, félig tréfa, félig valóság.”
Egyszer a halál egy öreghez jövén
Megáll előtte és így szól: Gyere te vén, Ki vagy te?
Én a halál vagyok.
Nem látod, hogy köpönyegem alól a kasza kiragyog?
Megszeppent erre és vitát kezd az ősz
Nem szép tőled, hogy így egyszerre jössz
Hiszen nem érkezett tőled sem kártya sem levél.
Jöttödre nem is figyelmeztettél,
Micsoda? Nem figyelmeztettelek?
Ez már hazugság tőled vén gyerek!
Amikor az éveid a 30-on túl haladt arcodra kezdtem rakni a
ráncokat
Pomádét küldtem eleget, amitől a hajad folyton fehéredett.
Mindenki észrevette csak te nem?
Ez volt az első látogató jegyem.
Én amikor ifjú voltál, víg napokat éltél
Lakodalmakba, keresztelőkbe néha megjelentél
Etted a jó fácánt, ittad a jó tokajit
És ezzel megkocogtattam a fogaid.
Az is jöttömet jelenti atyafi
De még másképp is megjelentem én
Látatlanból a nyakadban ültem én.
S ott hordoztál az utcán hátadon
még magad is mondtad, hogy hej valami de nyom
Emlékezzél csak rá, én voltam a lovagod
De a vitának nincs tovább semmi ideje
Hanem készülj fel gyorsan és gyere – mondja a halál.
Mert ha nem jönnél, akkor is elviszlek
Ahol a helyed lesz oda majd leteszlek.
Virág Balázs (1864-1948)
